Baumitos „légvédelem” – üzemlátogatás 2016-03-25
Olvasóink értékelése: 4 / 5
Immár harmadszor jártunk a Baumitban 2015-02-20-adika óta. Most (2016-03-25-én) két órát töltöttünk ott hatan, Cseresznyés Erzsébet műszaki vezető & Keresztesi Csaba, a vakolatgyár üzemvezetője társaságában. Színfolt volt a látogatók között – velünk tartott, s kérdezett – Pintér Gábor, az égető környezetvédelmi munkatársa. A téma a PORMEGFOGÁSI TECHNOLÓGIA ISMERTETÉSE volt. Végig mentünk azon, hol van a technológiában porképződés, azt hogyan sikerül megfogni. Megbeszéltük a dolgot, majd aztán ki is mentünk a vakolatgyárba, malomba, hogy megnézzük, hogy működik a „baumitos légvédelem”.
2015. februárja óta ez volt a 3. üzemlátogatásunk a Baumitban. Első alkalommal (2015-02-20) 8-an látogattunk az üzembe, másodszor (2015-07-24) 20-an voltunk (robbantás), most (2016-03-25) pedig 6 ember volt kíváncsi a vakolatgyárra. Így, összesen 34-en voltunk üzemet látogatni ott az elmúlt 13 hónapban. (További képek a Facebook cikkben, ITT.)
Az előző két alkalommal (cikkek: www.bit.ly/baumitcikk-150220 & www.bit.ly/baumitcikk-150724) a bányaművelést, robbantási módokat, felhasznált anyagokat stb. vettük végig. Most elérkeztünk egy olyan témához, ami még nekünk sem volt meg – megbeszéltük, mitől nem áll durva nagy porfelhő közepén a Baumit, amikor pl. a malomban, ahol most jártunk, napi 1000 tonna köveket őrölnek meg.
De, csapjunk bele, lássuk, hogy működik a Baumitban a „légvédelem”.
Ez volt az alapkérdésünk
A látogatás előtti kérdésküldés alkalmával arra kértük a Baumitot, hogy a 2016-03-25-ei üzemlátogatás témája legyen a PORMEGFOGÁSI TECHNOLÓGIA ISMERTETÉSE. Menjünk végig azon, hol van a technológiában porképződés, azt hogyan sikerül megfogni. Térjünk ki, esetleg arra, hogy volt ez régen, a 2000-res évek elején (2007-es beruházásokig), mi változott menet közben.
Témák: osztályozómű, malom, vakolatgyár
– Azzal a porral, ami robbantáskor, vagy lent a bányaudvarban keletkezik, annyit tudunk kezdeni, hogy ezeket a területeket is rendszeresen locsoljuk, amivel a szálló port meg tudjuk kötni. Saját locsolókocsink van, amely naponta több órában járja a bánya területén levő utakat, szállítási és depóterületeket … – nyitotta meg a beszélgetést Cseresznyés Erzsébet műszaki vezető. – Viszont, ahol már technológia, gépek, szállítószalagok stb. vannak, s nem hatalmas szabad terek, lehet a porképződés ellen védekezni.
– Ez azért már a bányában is elindul, mert az ott lévő mobiltörőtől (ami oly mininek látszott, amikor a bányakatlan peremén álltunk) kezdve nedvesítjük a követ, amivel jócskát fogunk már a poron.
– A 450 m-es szállítószalag már eleve burkolt, és az ún. átadási fejeknél (azok a pontok, ahol a szalagról lehullik a kő) vizezünk, vízpermetet szórunk a kőre. Erre mi magunk építettünk ki egy permetező rendszert.
A fő üzem a vakolatgyár (TMV), ehhez tartozik kiszolgálóegységként az osztályozómű, és egy abszolút automatizált üzemrészleg, a malom. Ez utóbbi kettő annyira automatizált, hogy nem is dolgozik bennük ember, csak távfelügyelettel, a vakolatgyár épületéből felügyeli őket egy diszpécser számítógépeken keresztül. Ami azt jelenti, hogy monitorokon figyelik ezeket az üzemrészeket, kifejezetten a por miatt, pl. az osztályozó körül erre külön kamerarendszert építettek ki.
Vizezés a ledobási pontokon
– Visszatérve a technológiára… – magyarázta a műszaki vezető –, a bányából a köztes depóra már nedvesített kő érkezik, pontosan azért, mert ez már egy szabadtéri kőkészlet, ott a szél már tudhatja fújni a port, ezért nedvesítenek itt is.
Ezért csinálják azt, hogy a ledobási pont körül porlasztanak vizet, ami megköti a port.
– Ez a vízporlasztó rendszer saját fejlesztés – kapcsolódott be a beszélgetésbe Keresztesi Csaba, a vakolatgyár vezetője (hozzá tartozik minden, ami az üzemterületen kőfeldolgozást, késztermék-gyártást érintő tevékenység), öt éve hoztuk létre.
– Korábban is volt ehhez hasonló vízpermetező rendszerünk – mondta Keresztesi Csaba, de az még egy kezdetlegesebb verzió volt. Az új porlasztó rendszert hozzákötöttük a vezérléshez, pl. ha anyagáram van, akkor locsolunk csak, tudjuk szabályozni a vízmennyiséget. Felügyelt a rendszer, azaz például, ha történik valami, mondjuk csőtörés, akkor visszajelzést kapunk erről, sőt, meg is állítja az osztályozóbeli munkát, pont azért, hogy ne menjenek vizezés nélkül a munkafolyamatok.
A szabadtéri pontokon tehát vizezéssel tudunk a porképződés ellen hatni – mondta Cseresznyés Erzsébet. – Korábban már kitárgyaltuk azt a csarnokot, amit az ún. 0-20-as kőnek építettünk, és ami voltaképpen az áttörést hozta a pomegfogás területén.
Malom, vakolatgyár – zárt rendszerek
– A malomban és a vakolatgyárban történik a köveknek az egészen apró méretűre zúzása, feldolgozása – mondta a műszaki vezető. – Ha ez nem egy teljesen zárt rendszer lenne, elképzelhetetlen mennyiségű por távozna innen. A zárt rendszer azt jelenti, hogy onnantól kezdve, hogy bekerülnek (szalagrendszeren, illetve rakodógép segítségével) ezekbe az üzemekbe a kövek, útjuk leburkolt, zárt csövekben, gépeken át stb. folytatódik. Kifele ezekből a rendszerekből, azok elemeiből, csak akkor jöhet por, ha valamiféle meghibásodás van (kilyukat egy cső, meghibásodik egy tömítés stb.).
– A vakolatgyárnak függőleges kiépítésű az anyagtovábbítási rendszere. A megtört követ a vakolatgyár tetejébe lifteztetjük fel, onnan szitarendszeren keresztül kerülnek a különféle méretűre tört, szitált kőszemcsék az őket tároló silókba.
Elszívásokkal portalanítanak
– Kétféle megoldást alkalmazunk a kőfeldolgozás folyamán a malomban arra, hogy ne legyen kiporzás – magyarázta a műszaki vezető. – Az egyik az, hogy az egész rendszer egy ún. szívott rendszer (ezt folyamatos rendszermérésekkel kell ellenőrizni), ami azt jelenti, hogy a keletkező port elszívjuk azokból a zárt csővezetékekből, amelyikeken az anyagtovábbítási folyamatok zajlanak.
– Ezen kívül, műszakonként kétszer a dolgozók bejárják ezeket az üzemrészeket, és figyelik, látnak-e valahol kiporzást, bármi más rendellenességet (ilyenkor mást is ellenőriznek, nem csak a port, hőmérsékleteket, lerázásokat, silószinteket, betöltendő anyagokat stb.). Ez a szemrevételezős ellenőrzés voltaképp a gépek támogatása, arról való meggyőződés, hogy minden úgy működik-e, ahogy kell.
– A por-elszívások ventilátorokkal történnek, lehetnek ún. helyi elszívások, egy-egy csőre, gépre telepítve, vagy lehetnek egy-egy csőrendszerre méretezettek. A legfontosabb itt annak ellenőrzése, hogy megvan-e mindenhol az a szívóerő, ami biztosítja a keletkező por elszívását, ennek ellenőrzését szolgálják az ún. rendszermérések.
Kővonal, keverővonal, csomagolóvonal
A vakolatgyárban háromféle tevékenység folyik. A „kővonalon” folynak le azok a tevékenységek (pl. törés, szitálás), amelyek segítségével a követ olyan állapotba hozzák, hogy abból aztán lehetséges legyen keverni valamilyen gyártmányt, árut.
A „keverővonalon” zajlik a különféle porok, zúzalékok stb. receptúrák szerinti összekeverése (számítógépes vezérléssel), voltaképp a termék elkészítése.
Aztán, amikor a „csomagolóvonal” fut, döntik el, hogy silóba adják-e ki a kész terméket, vagy ún. rotopakkeren keresztül zsákokba csomagolják.
400-500 porzsák fogy évente
– Minden üzemegységnek megvan a maga elszívó-központja – folytatta Cseresznyés Erzsébet. – Ez azt jelenti, hogy vagy egy-egy szűrőházban, vagy egyes gépekre telepítve szűrőzsákok találhatók.
Keresztesi Csaba ekkor körbe is adta azt a 3 méteres, fehér szűrőzsákot, amiből több száz található az üzemben az egyes technológiákra telepítve.
Cseresznyés Erzsébet elmondta, a szűrőházakat úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas dobozban vannak ezek a 3 m hosszúságú porszűrő-zsákok (impulzus szűrős rendszer). Ezekben történik az elszívott por összegyűjtése.
Mohos Márta azt kérdezte, ezek egyszer használatos zsákok-e?
Cseresznyés Erzsébet elmondta voltaképpen igen, úgy egy évente cserélik őket a kevésbé igénybevett helyeken, máshol gyakrabban. – Pont erre van a rendszermérés – vetette közbe Keresztesi Csaba –, ennek eredményéből következtetni lehet, milyen állapotban vannak a zsákok, kell-e őket cserélni, vagy sem. De szemrevételezni is szoktuk őket, kinyitjuk a szűrőházak ajtajait, megnézzük őket.
– Hány zsákot használnak körülbelül? – kérdezte MNT.
– Például a szárítóberendezéshez tartozó központi szűrőházban 180 darab, egy másikban 16 db, de van olyan kis technológia, amihez csak egy tartozik – felelt Keresztesi Csaba. – Nem mindegyik egyforma méretű, ahogy a technológia kívánja, évente 400-500 db szokott elfogyni az egész üzemben.
Technológiánként saját elszívó-berendezés
– Technológia egységenként különféle módon vannak telepítve a szűrőberendezések – magyarázta Cseresznyés Erzsébet. – Eddig beszéltünk a kővonalról, ott is többféle szűrőegység van. A vakolatgyártás esetében, immár a keverővonalon, jellemző, hogy sokféle anyagot kell behozni a vakolatgyárba. Például a cementet, hidrátot, olyan anyagokat, amelyeket nem a Baumit állít elő, de kellenek a termékek gyártásához. Ezek legtöbbször silós autóval érkeznek, és sűrített levegővel üzemelő csöveken keresztül juttatjuk őket be a vakolatgyár épületébe, az egyes anyagfajtákat tároló silókba.
– Ezek a silók példáéul nem egy nagy elszívó-rendszerhez kapcsolódnak, hanem saját elszívó-berendezésük van, a silók tetején van egy nagy doboz, és abban van egy 16 darabos porzsák állomány.
– Az elszívás elve mindenhol ugyanaz, a ventilátorok szívóereje, a zsákok mérete, darabszáma különbözik az elszívandó por mennyiségétől, sajátosságaitól függően. Az elszívott port egy külön silóba gyűjtjük, ez sem vész kárba, vagy visszaforgatjuk újból a technológiába, megy vissza a szitákra, illetve egy része a falazóhabarcsba kerül.
– „Szemétre” csak az a por kerül, ami a porgyűjtő zsákokban benne marad, amikor kicserélik őket.
Folyamatos felügyelet
– Mire kell figyelni porszempontból az üzemvezetőnek? – kérdezte MNT Keresztesi Csabát.
– Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a rendszer jól működik-e – mondta Keresztesi Csaba. – Ha pl. valahol kiporzás van, az történhet lyukadás miatt, vagy éppen azért, mert a szűrőberendezés elromlott. Ha probléma van, ez visszajelződik nekünk a számítógépen is, mert a nyomáskülönbségek bizonyos mértéke például utal erre. Folyamatosan figyelni kell a rendszert, és ha gond van, azonnal be kell avatkozni, mert ha ez nem történik meg időben, nagy porfelhő lesz az épület körül.
– Azt látni kell így visszatekintve – mondta Cseresznyés Erzsébet, hogy a porproblémákat nem a vakolatgyár, malom okozta, hanem az ezeken kívüli területek. A gyártás maga annyira modern, zárt, elszívásos rendszer volt az első pillanattól kezdve, hogy abból nem jött ki érzékelhető mennyiségű por.
– Zsákok veszélyes hulladékok? – kérdezte Nagy Tibor.
– Nem, az a cég viszi el, amelyiktől vásároljuk az újakat – felelte Cseresznyés Erzsébet.
A porfogó csarnok volt az áttörés
A három gyáregységünk (osztályozó, malom, vakolatgyár) porszempontból nem problematikus, jól működik az elszívásos pormentesítés – magyarázta Cseresznyés Erzsébet. – Ahol por lehet, azok a nyitott területek, ezeken tudtunk fejleszteni az elmúlt években, és fogunk tudni lépni a jövőben, addig is, a már említett folyamatos locsolókocsis pormentesítést végezzük.
– A leglényegesebb változtatás a 0-20-as szemcseméretű kövek – nyíltszíni – tárolási helyének csarnokkal való lefedése volt 2007-ben. A környéken – korábban, a csarnok 2007-es megépítése előtt – megjelenő, jellegzetesen fehér színű „Baumit-por” legalább négyötöde innen származott. Erről más sokszor beszéltünk (részletesen erről: www.bit.ly/baumitlatogatas-2008-06-16), így ezt nem tárgyalom újból.
– Volt egy kis ráncfelvarrás a csarnokot illetően is, a két bejáratból egyet megszüntettünk, hogy a két bejárat közötti huzat miatti ne távozhasson por a külterületre.
Útpor csökkentési megoldások
Jelenleg még porprobléma a Baumit úton anyagot ki-be szállító teherautók által felvert por. Két módon tudjuk ennek hatását csillapítani. Az egyik a kerékmosó rendszer. Ezen kötelezően át kell haladni azoknak a teherautóknak, amelyek zúzott követ visznek, illetve amelyek a malom felől jönnek. Ezzel a teherautó-forgalom gépjárművei 30 %-ának kerekeit tudjuk „megvizezni”. Ez azonban csak fagymentes időszakban működik.
– A másik fontos dolog, amit tenni tudunk, az útjaink takarítása, locsolása – mondta Cseresznyés Erzsébet. – 2014-ben a meglévő söprőautónkat lecseréltük, és 2015-ben vettünk mellé egy locsolóautót, így most erre a feladatra két külön komoly gépünk van, az egyikkel csak locsolunk, a másikkal takarítunk, söprünk. Ezekkel a portán belüli területeket tisztán tudjuk tartani.
– A Baumithoz vezető utat naponta kétszer vizezzük, de nem csak a műúttal tesszük ezt, hanem egészen fel a bányaudvarig locsolunk.
Szemétszedés kéthavonta
Bár ez nem porprobléma, rengeteg dolgunk van a szeméttel – mondta el Cseresznyés Erzsébet. – Két-három havonta 2 db 5 m3-es konténert szed tele szeméttel az a cég, amelyet megbízunk ezzel.
– Ez a szemétmennyiség a Baumit-út mentén található területről (ide főként a sofőr-urak szokása szemetelni) gyűlik össze. A Baumit Vízmű felőli oldalán található területről (ide vélhetően a dorogiak szoktak szemetet exportálni) még több szemét szokott összegyűlni, negyedévente általában úgy 10 m3.
Bejelentések, panaszok – semmi
– Voltak-e lakossági bejelentések, panaszok az elmúlt 2-3 évben? – kérdezte MNT.
– Nem voltak – felelte Cseresznyés Erzsébet. – Az utolsó lakossági telefonunk talán 4-5 éve lehetett, amikor este 11-kor egy úriember azzal hívott fel minket, hogy por jön ki tőlünk. De aztán kiderült, ez nem por volt, hanem a Calmit üzem műszakja elindult, és az ottani kürtőből jött ki gőz (a mészhidrát gyártás, a mészoltás gőzképződéssel jár).
– De volt-e porpanasz? – kérdezte MNT. – Nem volt, nincs mostanában ilyen – felelte a műszaki vezető.
– Mi magunk is érzékeljük, hogy sokkal kevesebb a porunk 8-9 éve – mondta Cseresznyés Erzsébet. – A legnagyobb ugrást a sokszor emlegetett, 2007-ben lefedett „0-20-as csarnokkal” tudtuk elérni. Az összes többi fejlesztés, ajtók lemezelése, vizezések, locsolás stb. már csak „hab a tortán”. És ezt mi magunk is érzékeljük, például az irodaépület előtt álló autók szélvédőit, motorháztetőit látva. Régebben, volt rajtuk por, most nincs.
MNT is elmondta: „a csarnok előtti időkben” szívesen eljött üzemlátogatni a Baumitba a környékbeliek közül pár ember, hogy elmondja, mennyire nincs rendben a cég porolása – de a csarnok utáni időszámítás immár arról szól, hogy nemigen lehet a környékbelieket elrángatni egy-egy baumitos gyárlátogatásra.
Ülepedő port már nem kell mérniük
Évi mérések, mik a tapasztalatok? – kérdezte MNT.
Legutóbb 2015 novemberében volt mérés. Túllépés nem volt. A por-elszívó pontokon kell mérni, ebből 17 db van, négyet kétévente, 13-at 5 évente kell mérni.
– Ülepedő port (fóliát kirak 30 napra, azon nézni, mennyi por gyűlik össze) már nem kell mérni? – kérdezte MNT. – Már nem, a felsorolt intézkedések pozitív hatásainak eredménye miatt, amit a lakossági bejelentések elmaradása is bizonyít – felelte Cseresznyés Erzsébet. – Most minden év 03-31-éig kell beadni a levegős jelentést (CO, NOX, por, stb. kibocsátások), ez alapján számolnak ki nekünk ún. környezetterhelési díjat.
– Volt-e hatósági ellenőrzés, esetleg valamilyen bírság az utolsó 3 évben? – kérdezte MNT.
– Nem volt semelyik – tájékoztatott Cseresznyés Erzsébet.
Látogatók kérdései
Pintér Gábor (SARPI, környezetvédelmi vezető) azt kérdezte, ha esik az eső, vagy az utakat lemossák, a vízzel együtt jött por hova kerül… medencébe, szikkasztóba?
– Több szikkasztónk van – mondta Cseresznyés Erzsébet. – A bányába vezető utak nem aszfaltozottak, felületük köves, murvás földes. Ha nagy eső van, akkor nagy mennyiségű sarat le tud hordani a víz, ezért két záportározót készítettünk az út mentén. Ezzel fogjuk meg azt a nagy mennyiségű saras vizet, ami a bányautakról zúdulna rá az aszfaltútjainkra. Ezeket két évente takarítjuk, rakodógéppel kiszedjük a tartalmát, ami föld meg kő, szennyezőanyag nincs benne.
– A telephelyen körben pedig burkolt árkok vannak, zsompokkal, bukókkal, egyebekkel, ezekkel is megfogjuk a port, poros vizet – magyarázta a műszaki vezető. – Ezeket csak kézzel tudjuk takarítani, és aztán az is megy a meddőre, mint a bányautak záportározóinak kitakarított tartalma. A belső, raktártérről lemosódó poros víz, pedig egy központi, betonozott medencébe folyik bele (amit szintúgy kis bobcattel lehet takarítani).
A „porcsarnok” hozta el a békét
MNT kifejtette, úgy tűnik volt értelme a csarnokos beruházásnak. Mert ugyan, a mérleg egyik serpenyőjében ott van, hogy ez a porfogó beruházás gazdaságilag tán soha nem fog megtérülni – viszont a másik serpenyőben legalább akkora, ha nem nagyobb az ellensúly, a békekötés a környékbeliekkel, a várossal. – Ez jól jött ki, és látom, hogy Önök, a Baumit dolgozói is jobban érzik attól magukat, hogy immár nem tüskék a környékbeliek szemében – mondta MNT.
– Igen, ez egyértelműen így van – reagált a műszaki vezető.
– Az jó dolog – mondta MNT, – ha egy cég saját maga előtt is úgy tud megjelenni, hogy megtette, amit meg lehetett a környezeti béke érdekében. S ha ennek netán még látható/érezhető eredménye is van – amint itt volt –, akkor az már külön gyönyörűség, ami nem adatik meg minden környezetterhelő vállalatnak.
Mohos Nádor Tamás
