- Részletek
-
Szülőkategória: Üzemek
-
Kategória: SANYO
-
Megjelent: 2009. május 31.
-
Találatok: 9197
Az akkumulátor részleg után idén tavasszal bezárta a SANYO a légkondigyárát is. Viszont a napelem-előállítás megy gőzerővel, sőt, 2010-ben a legnagyobb csarnokban (volt akkumulátor-összeszerelő üzem) is be akarják indítani ezt a tevékenységet. Beszélgettünk a cég társadalmi felelősségvállalási programjáról is, meg arról, hogyan érvényesítik a „Gondolj a Földanyára” vezérelvüket a termelési gyakorlatban.
Április 24-én ismét a dorogi SANYO-ba látogatott az egyesület. A látogatáson a DKE felkért szakértőjén (dr.
Zsombok György, egyetemi docens, Budapesti Műszaki Egyetem), s a Zöld Sorokon kívül
partnerszervezetünk az EKOKU elnöke (Szendi Gábor) is jelen volt.
Az üzem részéről Hohl Zoltán, környezetvédelmi vezető, Müller Hajnalka PR-munkatárs informált minket;
Varga Zoltán, a Solar II. Napelem-összeszerelő Részleg termelésvezetője pedig vagy egy órán keresztül kalauzolt bennünket bent az üzemben (fotókat sajna nem lehetett készíteni bent), és részletesen elmagyarázta, miként folyik a Japánból érkező napelem alkatrészek összeszerelése. Az összeszerelési folyamat – celláktól a kész modulokig – bemutatása alapos volt, minden feltett kérdésünkre választ kaptunk.
Ősszel az akkumulátor, tavasszal a légkondi üzem „zárt be”
Legutóbb 2008. 02. 15-én látogattuk meg az üzemet. Akkor a jelen és jövő így festett:
Tervbe volt az ún. mobil részleg (mobilakkumulátor-gyártás) felszámolása. 2008. szeptember 30-al le is zárult a gyártörténet e 9 éves szakasza, megszűnt az akkumulátor-összeszerelés (mobilakksik, kisgép-akkumulátorok) a SANYO-ban.
Egyúttal, több száz ember munkahelye is odalett. Akkor azt mondta Hohl Zoltán, a döntés már jó pár éve lógott a levegőben. Igazándiból sosem volt igazán nyereséges a mobilakksi-gyártás, de a cég vezetői éveken át bíztak a fellendülésben. 2007-2008-ra azonban az a helyzet állt elő, hogy olcsóbban kellett eladni az akksikat, mint amennyibe a gyártásuk került. (A a kínai gyártási költségekkel jelenlévő piaci szereplők olcsóbban tudták előállítani az akksikat, mint a SANYO, úgyhogy nem érte meg Magyarországon gyártani, összeszerelni a telefon- és kisgép-akkumulátorokat.)
Visszapillantva: a „csúcsidőkben” 2700 ember dolgozott a mobilrészlegnél (folyamatos műszak, összesen). 2005-ben kezdődött el a piac beszűkülése. Ekkor már csak 1600 ember foglalkozott akksi-összeszereléssel, a megrendelések pedig eztán is csökkentek, míg végül már csak mintegy 800 ember foglalkozott e tevékenységgel.
(Idén tavasszal egyébként megszűnt a légkondicionáló gépek beltéri egységének gyártása is.)
Jelen pillanatban is 800-an dolgoznak az üzemben, de már mindenki mást csinál: napelem-összeszereléssel foglalkozik.
Napelem-összeszerelés: tények és tervek
A napelem-összeszerelésre vonatkozó tervszámok – mint azt már tavaly elmondták nekünk – elég ambiciózusak voltak, lényegében a legnagyobb napelem-előállító (összeszerelő) kapacitást tervezte létrehozni Dorogon a SANYO. Japánban mintegy 50 MW áram megtermelésére képes napelem-felületet gyárt a cég, ezen kívül még Monterrey-be (Mexikó) gyárt napelem-modulokat a SANYO.
A látogatás után leleveleztük a konkrét számokat is, így megtudtuk, a Sanyo Hungary teljesítménye a 2007-es évben mintegy 54 MW volt, a 2008-ban pedig 95 MW összteljesítményű napelem készült el a jelenleg működő két gyárrészlegben.
2009-re a Sanyo Hungary termelési terve 144 MW.
2010-re az elemzések szerint, a világ napelem-piacának összes igénye elérheti az 5 GW-ot. Ebből a cég – tervei szerint – 525 MW-nyi teljesítményű napelem gyártásával (az összes SANYO napelemgyár, együtt) részesedne, amiből a Sanyo Hungary teljesítménye a napelem-panelek gyártásában a 315 M
W-ot is elérheti. (Azaz Dorogon állítanák elő a világ napelem szükségletének mintegy 6 %-át.)
Mindez természetesen függ a piaci igényektől, de mint később olvashatni majd, 2009 elejét leszámítva, ismét sok a megrendelés a napelem-modulokra.
Összefoglalva tehát a „termelés-helyzetet”: jelenleg két napelem-összeszerelő csarnok (Solar I. – 5200 m2, Solar II. – 6400 m2) működik Dorogon. Két másik csarnokban nem gyártanak most semmit. Az egyikben (8600 m2) a légkondicionáló berendezések beltéri egységeit készítették (itt a termelést 2009 márciusában szüntették meg). A másik csarnokban (ez volt a legelső SANYO építmény – 14 000 m2) szerelték össze korábban az akkumulátorokat (2010-ben tervezik ennek a csarnoknak az átalakítását is, napelem-összeszerelő üzemmé, ez újabb 400-500 munkahelyet jelenthet majd).
Négy csarnok van tehát a gyárterületen, melyekből a két kisebben napelem-összeszerelés folyik, a másik kettő pedig a korábbi tevékenységek helyszíne, ezek most a „tartalékosok”, amelyek kisebb átalakításokkal, a termelésben főszerepet játszó gépsorok beállításával rövid idő alatt bármikor hadrendbe foghatók. Látszik tehát, hogy könnyen és gyorsan tudja napelem-előállító kapacitását bármikor növelni a cég, ha például a piacon a jelenleginél jelentősen több napelemre mutatkozik igény.
(Remélhetőleg, most sikerült eltalálni azt a termelési profilt, ami hosszú távon is biztosítja a dorogi cég jövőjét.)
2010: újra beindulhat a „nagycsarnok”
Hohl Zoltán elmondta a legnagyobb csarnokban, amelyben korábban akkumulátorokat gyártottak, szereltek össze, 2010-ben tervezik elkezdeni a napelem-összeszerelést. (Ez azonban nyilván függ attól is, hogy éppen akkor lesz-e piaci igény az eddigieknél több napelemre – megjegyzés, N.T.). Ezzel kapcsolatban tette fel a Zöld Sorok azt a kérdést, van-e ok az efféle optimizmusra a gazdasági válság időszakában, amikor a megrendelések nyilván csökkennek.
Hohl Zoltán azt válaszolta, a megrendelések száma év elején visszaesett, de aztán a dolgok jobbra fordultak, néhány hónapra ismét előre le volt kötve a teljes napelem-kapacitás. Aztán késő tavasszal ismét csökkent a megrendelések száma.
A válasz hallatán kifejeztük értetlenségünket, hisz az általános recessziónak meglátásunk szerint folyamatosan „érintenie kellene” a napelem-eladásokat is, nehezen érthető, miért van egyszer kevés, máskor jóval több megrendelés.
A szakember azt válaszolta, tény, hogy nem a kisvásárlók rendelik most a napelemek többségét, hanem nagyobb vállalatok. Például, az EU-s jogszabályok szerint a nagy energiatermelőknek (pl. áramtermelő vállalatok) az általuk előállított energiának egy részét megújuló energiaforrásból kell, hogy nyerjék, ezért mondjuk napelemeket vásárolnak.
Ezek szerint elképzelhető, hogy a válság elmúlásával tényleg sor kerülhet egy újabb üzemcsarnok megnyitására, állapítottuk meg. – Vajon, hány új munkahelyet jelenthet az, ha szép lassan elkezd napelemeket összeszerelni majd a nagycsarnok is – kérdeztük.
Ha a tervek szerint alakulnak a dolgok, válaszolta Hohl Zoltán, 2010 közepén kezdődhet el a munka a volt akkumulátorgyártó részlegben. Jelenleg 800 ember dolgozik a SANYO-ban, ha a nagycsarnokban is a tervezett ütemben kezdenek majd napelemeket előállítani, az akár újabb 500 munkahelyet is jelenthet, fogalmazott a környezetvédelmi részleg vezetője.
SANYO fórum a neten
Mielőtt áttértünk a „kiselőadás részre” (Hohl Zoltán minden üzemlátogatáskor a vállalt tevékenységének egy-egy új részletével igyekszik megismertetni minket), amely most a cég társadalmi felelősségvállalásáról – CSR, angolul rövidítve – szólt, feltettünk egy „indiszkrét kérdést”.
Megjegyeztük, hogy korábban és most is létezik
egy fórum az interneten (ha a fórum szóra kattintasz, odajutsz :), amelyben a cég dolgozói beszélgetnek egymással a dorogi SANYO-ban történő dolgokról. Itt beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, esetleges konfliktusaikat stb. Ha egy „külsős” például kíváncsi, milyen a gyári élet belülről, milyen azoknak a hangulata, akik ide írnak bejegyzéseket, annak tanulságos olvasmány egy ilyen fórum. Nincs benne semmi különös, csak arról szól, milyen a SANYO-ban dolgozni.
Mielőtt elmentünk gyárat látogatni, átfutottam a fórumot. Jócskán ritkultak a bejegyzések az egy évvel ezelőtti sűrű fórumélethez képest, ami megütötte a szememet, az volt, épp a közelmúltban kapott egy csapat fejmosást a relatíve sok selejtért.
Hohl Zoltán elmondta, hogy pár éve, amikor elindult ez a fórum, fejtörést okozott a vezetőségnek, miként
viszonyuljanak hozzá, tiltsák, tűrjék, netán támogassák a dolgot. Végül arra jutottak, hogy nem viszonyulnak a fórumozáshoz „hivatalosan” sehogy, mert ennek nem lenne sok értelme.
Müller Hajnalka, a cég PR-munkatársa ehhez még azt tette hozzá, ő szokta olvasni ezt a fórumot, mert hasznos tudni, mi a dolgozók véleménye a kapun belüli életről. Mi több, beszélgetni is szokott azokkal, akik jó vagy rossz véleményüket fogalmazzák meg egy-egy gyárbéli dologról, eseményről.
Visszatérve a „relatíve sok selejthez”, Hohl Zoltán elmondta, ezt úgy kell érteni, hogy a selejt kevesebb mint 1 % – s amikor a gyárban az a téma, hogy ez kevés vagy sok, akkor ezen az egy százalékon belül próbálnak mindinkább közelíteni a nulla selejtszázalék felé.
A jelenlévő Nagy Tibor tagtársunk azt kérdezte, mi történik a használhatatlan napelem-panelekkel. Megtudtuk, nem kis kutakodás után, sikerült találni egy német céget, amely az összetört (a selejt modulokat összetörik) napelemeket újrahasznosítja, megfelelő mennyiség összegyűjtése után tehát Németországba szállítják ezeket.
„Társadalmi felelősségvállalás”
Eztán Hohl Zoltán beszélt a SANYO társadalmi felelősségvállalási (angolul, CSR) programjáról. A körülírás magyarra fordítva (fordítás – N. T.) azt jelenti, miféle olyan társadalmi tevékenységeket végez a cég, amelyek nem a profitra, a termelésre irányulnak, hanem – a legváltozatosabb formákban – a közjót szolgálják.
Érdemes itt valamit előzetesen megjegyezni. Hogy erre-arra juttatgatnak nagyvállalatok a cégek méretéhez képest voltaképpen jelentéktelen összegeket (ráadásul, ha ezt társadalmi szervezeteknek teszik, az adott összeget „kamatostul” írhatják le adójukból) az nagyon aranyos dolog, jót tesz a cégimázsnak is, de a társadalmi jelentősége majdhogynem egyenlő a nullával.
Ezért szerény véleményem szerint, egy termékeket gyártó cégnél a „társadalmi felelősségvállalás” – maradván annál a bizonyos suszteri kaptafánál – leginkább abban érhető tetten, hogy:
1./ Az adott vállalat minél kevesebb olyan dolgot gyárt, ami fölöslegesen fogyasztja a bolygó erőforrásait, vagyis – szó szerint és képletesen egyaránt –, a lehető legkisebb mennyiségben állít elő szemetet;
2./ Ezt az elvet a termelésben, a termékeinek megtervezésében, gyártásában, alkalmazottainak gondolkodásmódjában érvényesíti.
„Gondolj a Földanyára!”
A SANYO vállalati és környezeti filozófiájának alapeleme egy mondat. Angolul így hangzik: „Think Gaia”. Ez azt jelenti a mi nyelvünkön: „Gondolj a Földanyára!”. Lehetne ez egy üres szlogen is, de úgy tűnik, nem az, hanem ténylegesen a vállalati cselekvés egyik legfőbb rendezőelve.
Ez főleg a magasztos gondolat „hétköznapiasításából” tűnik ki. Például, a legváltozatosabb helyeken olvashatni ezt a feliratot, a SANYO-újság minden oldalától a vállalati kiadványokon át, az üzemben található különféle transzparenseken.
Ettől persze még mindig lehetne ez „duma”. De hogy, miért nem az, arról Hohl Zoltán mesélt nekünk. A lényeg az, hogy a technológiában és a termékekben is érvényesítik ezt a szemléletet. Ha nagyon röviden akarnánk megfogalmazni, hogyan, mondta Hohl Zoltán, valami olyasmit kellene mondanunk, a SANYO nagyon igyekszik „környezetbarát termékeket” előállítani. Ez például azt jelenti, már a termékei tervezésénél arra helyezi a hangsúlyt, hogy azokat a lehető legkevesebb anyag- és energia-használattal lehessen majd előállítani, egyúttal, ezek a termékek tartósak legyenek.
E „Think Gaia” gondolat által vezérelt környezettudatos szemléletet „E21”-nek nevezik. Mit ölel ez fel? A környezettudatos szemlélet érvényesítését a technológiában, a termékekben, a tudatformálásban.
Rákérdeztünk Hohl Zoltánra, ez mit jelent a felsorolt célterületek (technológia, termékek, a tudatformálás) esetében.
TECHNOLÓGIA tekintetében, válaszolta a szakember, három fő szempontot tartanak szem előtt. Az egyik, a racionális, takarékos energiafelhasználás a gyártás során. A másik: a gyártandó termékek során arra ügyelnek, hogy mindinkább csökkentsék a termékbe épített veszélyes anyagok számát és mennyiségét. A harmadik fő cél pedig a kibocsátások minimalizálása, ami pl. konkrétan azt jelenti, hogy olyan termékeket terveznek, amelyből minél később válik használhatatlan hulladék. Ügyelnek arra, hogy a termék, amennyire lehetséges újra használatba vehető, vagy könnyen újrahasznosítható legyen. Ide tartozik az is, hogy a gyártási technológiában kiemelt figyelmet fordítanak az üvegházhatású gázok csökkentésére.
TERMÉKEK tekintetében a környezetvédelmi vezető még több szempontot sorolt fel. Ezek a következők voltak: energiahatékonyság, súlycsökkentés, újrahasznált anyagok, újrahasznosíthatóság, könnyű szétszerelhetőség, (szelektálás, javíthatóság miatt), élettartam, csomagolás, hosszú élettartam.
Környezeti tudatformálás
A TUDATFORMÁLÁS helyi módozatait is ismertette Hohl Zoltán. Környezettudatos játszónapot 2001–től szerveznek. Nagyon fontosnak nevezte, hogy a cég kiemelten foglalkozik az eldobható és újratölthető szárazelemek gyűjtésével (később erre visszatérünk). Veszik a fáradságot, és megkeresnek óvodákat, általános iskolákat, ha olyan dolgaik vannak a gyárban raktáron (pl. csomagolóanyagok, leállított termelésből visszamaradt dolgok, mondjuk szigetelőszalag), amelyek nekik már nem kellenek, de feltételezik, hogy oktatási, játszási célokra még alkalmasak lehetnek.
Diákcsoportokat fogadnak gyárlátogatásra, egyetemisták környezetvédelmi oktatását segítik elő gyakorlat keretében. Sokat dolgoznak mostanában azzal a környezetvédelmi vetélkedővel, amit 5-6.osztályos általános iskolásoknak szerveznek.
A felsorolt dolgok közül az elembegyűjtésről beszéltünk részletesebben. Hohl Zoltán elmondta, hazánkban mintegy 350 tonna szárazelemet gyűjtenek össze a különböző, ezzel megbízott szervezetek (ilyen pl. a Re’lem Kht.). Ez azonban csak az elhasználódott elemeknek mintegy hetede, nyolcada. A többit sajnos a kommunális szemetükbe dobják az emberek.
Újrahasznosítható ezek közül csak az újratölthető elem. Ez a szakember tapasztalata szerint mintegy 2 %-a lehet az elemgyűjtő edényekbe kidobott elemeknek. A SANYO ezeket az újratölthető elemeket gyűjti, és viszi el újrafelhasználás céljából Németországba, ahol ezzel foglalkoznak.
Idén szeptembertől jogszabályváltozás lesz, nem szabad majd lerakóba tenni a hulladékká vált elemeket – ma minden szabályosan begyűjtött elem lerakásra kerül Magyarországon –, hanem energetikailag kell hasznosítani (ez a gyakorlatban égetést jelent, erre ma egy pécsi égető van felkészülve), vagy újra kell hasznosítani anyagában (ezt csinálja a németországi cég az újratölthető elemekkel).
Jómagam (e sorok írója) ekkor megjegyeztem, hogy jó példája a fogyasztói társadalom kutyakomédiáinak „ez az elemmel kapcsolatos szerencsétlenkedés”. Az eldobható elemek iszonyatos károkat okoznak rövid életüket követő „porladásukban” a környezetben. Mindenki tudja ezt, megvan a helyettesítő termék (újratölthető elemek), amely már a harmadik újratöltésnél behozza az árát, mégis engednek ilyeneket gyártani és forgalmazni.
Eztán jön a fogyasztói kutyakomédia, hogy jaj, mit tegyünk a két óra alatt veszélyes hulladékká váló egyszer használatos elemekkel. Az embernek ilyenkor (is) káromkodni kél kedve, miszerint égetés, lerakás stb. felvonásokból álló cirkusz helyett az lenne a felelős gondolkodás, hogy ilyen elemeket nem szabadna gyártani, forgalomba hozni.
Kérdések, válaszok
Zsombok Györgynek, aki a DKE által meghívott szakértőként vett rész a látogatáson volt jó pár kérdése, melyekből néhányat itt közzé teszünk. Először, a veszélyes anyagokra vonatkozó, ún. REACH-nyilvántartás gyárbeli hogylétéről érdeklődött. Hohl Zoltán elmondta, ilyen – nyilvántartási kötelezettség szempontból releváns – anyagok csak légkondicionáló gyárban fordultak elő, azonban a beltéri egységek dorogi gyártása 2009. márciusában megszűnt. A napelem-modulok összeszerelése során nem használnak efféle veszélyes anyagokat, ezért „REACH-kötelezettség” ehhez a tevékenységhez nem fűződik.
Az összeszerelési folyamat során egy kémiai folyamat helyben játszódik le, ez a polimerizáció.
{Megjegyzés: a polimerizáció: olyan kémiai reakció, amelyben, valamely telítetlen (kettős kötésű), kismolekulájú (monomer) vegyület azonos molekulái, melléktermék keletkezése nélkül óriásmolekulává egyesülnek. A képződő óriásmolekulájú anyagot polimernek nevezzük. polimerizációval keletkezik például a polietilén az etilénből, a polivinil-klorid (PVC) a vinil-kloridból stb. polimerizációval elsősorban műanyagot, műszálat, műkaucsukot állítanak elő.}
A napelemek cellákból állnak, ezeket a cellákal két műanyag, ún. EVA-fóliaréteg közé teszik, majd a fóliaréteget összeolvasztják, ez esetben ez a polimerizáció. Zsombok György arra kérdezett rá, hogy a polimerizáció során felszabaduló anyagokat vajon elszívó-berendezéssel távolítják-e el, vagy másként zajlik ez?
Hohl Zoltán elmondta, a polimerizálási folyamatot úgy állították be, hogy ugyan a két fóliaréteg összeolvadjon, de a reakció csak eddig tartson, káros anyagok ne szabaduljanak fel. Ehhez az kell, hogy a polimerizáció egy pillanat műve legyen, és a folyamat során alkalmazott hőfok ne érje el a 210 fokot (ekkor szabadulnának fel ugyanis káros anyagok ezekből a fóliákból). Ezért úgy állították be a gépeket, hogy valamivel 200 fok alatt játszódjon le e folyamat, így elkerülvén a károsanyag-kibocsátást.
Zsombok György eztán arra volt kíváncsi, mi mindent szívnak el a csarnokokban található elszívók (a csarnokok belsejében kis túlnyomás van a kintihez képest, így kintről befelé nem jöhet levegő). Hohl Zolán elmondta, ezek legfőbb feladata a por elszívása. Zsombok György kérdése az volt eztán, hogy az elszívó-egységekben található szűrőket, milyen gyakran cserélik. Hohl Zoltán azt válaszolta, viszonylag ritkán kell őket cserélni, mert nincs sok szennyeződés a csarnokok levegőjében. Hozzátette, a csarnok szellőzését, levegőelszívását stb. biztosító rendszert üzemeltető cég napi 24 órában van jelen náluk, az ő feladatuk figyelni arra, hogy a levegőcserével kapcsolatos dolgok flottul menjenek (és pl. ők cserélik a szűrőket is, amelyek ún. EURO 4-es besorolásúak).
Zsombok György felvetette még, hogy az üzemben használnak alkoholt is. Hohl Zoltán elmagyarázta ebből maximum egy liter fogy egy műszak alatt, amikor készen vannak a modulok, átnézik a felületüket, és ha bármilyen szennyeződést talál rajtuk az operátor, alkoholos ronggyal törli a modulfelületet le.
Szó esett a dolgozók üzemorvosi éves vizsgálatáról is. Korábban ezt évente kétszer is megejtették az évi egyszeri kötelező vizsgálat helyett. Hohl Zoltán elmondta, a napelem-összeszerelés a korábbiakhoz képest is annyira tiszta munka, hogy erre már elővigyázatosságból sincs szükség, ezért az előírt évi egy vizsgálatot végzik el.
Kétféle napelem-modul
Végül ejtsünk pár szót arról a látogatásról, amit az üzemben tettünk, és mintegy óráig tartott. Be kell vallanom, hogy bővebb teret szerettem volna ennek szentelni, de aztán a technika közbe szólt. Sok kollé
gával szemben, jómagam diktafont használok, a felvett anyagot kijegyzetelem, abból írom meg a cikket. Mint említettem a cikk elején, Varga Zoltán, a Solar II. Napelem-összeszerelő Részleg termelésvezetője kalauzolt bennünket bent az üzemben (fotókat nem lehetett készíteni a csarnokban), és a termelés közben megmutatta, miként folyik a Japánból érkező napelem alkatrészek összeszerelése.
Azonban az üzemben dolgozó gépek zaja miatt csak egy-egy szófoszlányt lehet hallani a diktafonra rögzített szövegből, úgyhogy, a szokásos újságírói üzemmenetben ez úttal üzemzavar lépett fel. Mindenesetre, azért összeraktam, amit tudtam.
Kétféle napelem-modult gyártanak. Az egyikben 72 cella van, a másikban 240 (HD típus). Ezek teljesítményben térnek el egymástól, névlegesen akár 225-230 Watt energiát is tud szolgáltatni egy-egy 240 cellás modul egy óra alatt, így a hatékonysága 18-19 %-os, de ehhez ideális körülmények kellenek.
Hogy magának a gyártásnak a folyamata mennyire titkos, arra elmondott egy anekdotát. Tavaly járt Japánban, abban az üzemben, ahol legyártják azokat a „napelem-alkatrészeket, amiket aztán ők Dorogon összeszerelnek. Hisszük vagy sem, ő se nézhette meg, hogyan folyik a cellagyártás.
Minden napelemet kipróbálnak, mielőtt becsomagolják, egy hatalmas napszimulátorral, ún. Xenon-lámpasorral tesztelik őket egy pillanatra, miközben megmérik, leadják-e azt a teljesítményt, amit kell. A napelem megtérülési ideje nem egy év, ezért előírás, hogy 10 év múlva is le kell tudni adniuk eredeti teljesítményük 90 %-át, de húsz év múlva sem teljesíthetnek az eredeti tudásuk 80 %-ánál rosszabbul.
Ez azért nem rossz, sőt, erre talán joggal mondhatjuk, aki ilyesmit gyárt az biztos nem csak elméletben gondol a Földanyára.
Nádor Tamás
„CÉGPÉNZEK” CIVILEKNEK – Mielőtt elalélnánk a társadalmi szervezeteknek juttatott céges adományoktól, azért jegyezzünk meg valamit. A legtöbbször a cégek ezt a dolgot is a termelési profiljukkal összhangban művelik, nem „vaktában” jótékonykodnak, hanem odafigyelnek arra, hogy miféle tevékenységre adnak pénzt.
Aztán, hogy profitjuk terhére teszik-e ezt, az már egy másik kérdés. Ha ugyanis közhasznú, vagy kiemelten közhasznú alapítványnak, egyesületnek adnak pénzt valamire – pl. egy rendezvény megszervezésére, egy projekt támogatására –, az nekik gyakorlatilag nem kerül semmibe, sőt, még „keresnek is rajta”. Miért? Mert közhasznú szervezet esetén az adományozott összeg 120, kiemelten közhasznú szervezet esetén 170 százalékát leírhatják adójukból. (Ha nem közhasznúnak minősített társadalmi szervezetnek adnak valamire forrást, akkor ez nem áll.)
Az igazán „vicces”, meglepő ebben a dologban nem is ez, hanem az, hogy ennek ellenére, kicsiny, közepes, nagy, óriás, multinacionális usw. cégek gyakorlatilag egyáltalán nem szoktak társadalmi szervezeteket támogatni – legalábbis ahhoz képest, amennyire ez kézenfekvőnek látszana.
