Dorogi Erőmű – írásmű hőről, árról, drágulásról, problémákról
A Dorogi Erőmű 102 éves áramtermelői múltra tekint vissza, itt már akkor áramot termeltek, amikor még meg sem született az, aki kitalálta a távfűtéses panellakásokat. A cég igazgatójával, Vollár Attilával a november 27-edikei dorogi közmeghallgatás után váltottunk pár szót egy közelmúltban megjelent cikkünk (Távfűtés: „panel-balekokkal” finanszíroztatják a hazai áramtermelést?) kapcsán. Mivel a cikk mondanivalója lényegében az, hogy az erőműveknek vissza kellene venni a hőáraikból az áramhasznuk rovására, sejthető volt, ha mi elkezdünk beszélgetni, nem fogunk egy nótát fújni…
Előzetes megjegyzés – Az alább olvasható cikk a szokásosnál jóval keményebb egyeztetési folyamat végén nyerte el végleges formáját. Lesznek benne „érdekes kettősségek”, például, a korrektség jegyében, aláhúzással jelezzük azokat a mondatokat, amiket a szolgáltató vezetője szerint másképp kellett volna megfogalmazni (de a szerző ezt nem így látta, azaz nem fogadta el a változtatási javaslatot). A vájtszeműek számára, tetten érhető lesz benne az a folyamat is, mely részeknél változtattunk akkorát a szövegen, hogy az már nagyon meglátszik rajta. Egyszersmind, tiszteletünket fejezzük ki Vollár Attilának, az erőmű igazgatójának, hogy az egyeztetési folyamat során, egyszer sem utalt arra, ne jelenjen meg a cikk, holott az nyilvánvaló, az erőmű nem feltétlenül „jön ki jól ebből a dologból”. Csak arra tudunk gondolni, felismerték, nekik is érdekük a nyilvánosság megszólítása, most és hosszabb távon egyaránt.
Kezdjük. A távfűtést úgy lehetne olcsóbbá tenni, ha az áramot és „hulladékhőt egyszerre termelő erőművek” (szolgáltató javaslata: vele kapcsoltan termelt hőt előállító erőművek) az áramból nyert bevételeik (az áramot kötelezően átveszi tőlük a MAVÍR Zrt., vagy a szabad piac) egy részét visszajuttatnák a fogyasztóikhoz. Erre van is példa (Győr, Szombathely), de kizárólag olyan erőmű-távhőszolgáltató tulajdonosi felállás esetén, ahol mindkét cég egyszerre önkormányzati kézben van.
Nyilvánvalóan az a magyarázat, ilyen tulajdonlási feltételek mellett, az önkormányzat a lakosság érdekeit nézi, amikor az áramhaszon egy részét visszaadja polgárainak. Szinte biztos, hogy nem ilyen szempontok mentén gondolkodnak a magántulajdonban lévő erőművek (ha az ő tulajdonukban van maga a távhőszolgáltatást lebonyolító cég, Dorog, Esztergom példa erre, ha nincs; utóbbira példa megyei városok majd mindegyike). Ők nem feltétlenül adnak vissza az áramhaszonból fogyasztóiknak, hanem ezt profitként könyvelik el.
Hogy ennek összege mekkora, az most nem ennek a cikknek a témája, és feltehetőleg minden erőmű esetében, a helyi „termelési viszonyoktól” függően, más és más. De azt tudjuk, az önkormányzati felállású távhőszolgáltatás esetében (ahol erőmű, távhőszolgáltató elszámolását egy papíron, egyszerre kimutatva látjuk) az áramból nyert bevételek kétharmadát is kiteszik annak az összegnek, mint amit a lakosságtól szednek be a szolgáltatók a számlák segítségével. Példaként erre a győri távhőszolgáltatót hozhatjuk: 2007-ben nettó árbevételük (8, 473 Mrd Ft) 59,5 %-át nyerték a távhőszolgáltatásból, míg a villamos energia termelésből bevételük 40,5 %-a (3,183 Mrd Ft) fakadt.
Természetesen, ahány erőmű, annyiféle a bevételstruktúra, ahol pl. jelentősen drágább a hődíj, mint Győrben (ott jelenleg bruttó 3348 Ft-ot számláz a szolgáltató egy GJ-nyi hőenergiáért), mint mondjuk Dorogon, Esztergomban (itt 4220 Ft-ba jön egy GJ-nyi meleg), ott ettől eltérhet az összbevétel (áram + hő) szerkezete.
Megint valamelyest más a helyzet ott, ahol a távhőszolgáltató és a neki hőt eladó erőmű ténylegesen külön tulajdonban van. Budapesten például a Főtáv Zrt., mint önkormányzati tulajdonban lévő távhőszolgáltató, nem igazán tudja megmondani a francia multinacionális cégtulajdonban lévő Budapesti Erőmű Zrt-nek, az mennyiért adja neki a hő GJ-ját (most épp 4500 Ft arrafelé egy GJ).
Telente intenzívebb az áramtermelés
A Dorogi Erőmű 102 éves áramtermelői múltra tekint vissza, itt már akkor áramot termeltek, amikor még meg sem született az, aki kitalálta a távfűtéses panellakásokat. A cég igazgatójával, Vollár Attilával a november 27-edikei dorogi közmeghallgatás után váltottunk pár szót egy közelmúltban megjelent cikkünk (Távfűtés: „panel-balekokkal” finanszíroztatják a hazai áramtermelést?) kapcsán. Mivel a cikk mondanivalója lényegében az, hogy az erőműveknek vissza kellene venni a hőáraikból az áramhasznuk rovására, sejthető volt, ha mi elkezdünk beszélgetni, nem fogunk egy nótát fújni.
A ripsz-ropsz eszmecsere lényege az volt: az erőmű vezetője gyorsan meg akart győzni valamiről, amiről jómagam nem akartam „meggyőződni”. (Na ja, mindig az áramtermelés körül megy a vita…)
Másnap aztán, „akarsz róla beszélni?” alapon összeültünk, hogy akkor beszéljünk róla. A „róla” aztán sokfele vitt, ebből állítottam össze ezt az anyagot.
Már a beszélgetés elején megkezdődött a rajzolgatás. Láttam, hogy ez így van jól, de közben azért nem felejtettem el kérdezni. Először, leszögeztük, többféle áramot is ter(mel)ő erőműtípus létezik, a kogenerációs (mint például a dorogi; a hőtermeléshez kapcsolódik az áramtermelés), és a kondenzációs (télen-nyáron, éjjel-nappal termeli az áramot, a közben folyamatosan keletkező hőt fűtési idényben eladják a távfűtéseseknek, nem fűtéses időszakban viszont „a Dunát melegítik vele” (szolgáltató javaslata: kondenzátorokon hasznos hőt nem termelve a környezetet melegítik)
Vollár Attila fölrajzolta a két erőműtípus különféle termelőciklusainak az ábráit, a felhevített gőz „munkavégző útját”, 32 barnyi nyomástól, a távhőfogyasztó 1,2 bárjáig. Áttekintettük a gáz elégetésével fejlesztett gőz útját, elmagyarázta a cégvezető, miközben a gőz dolgozik, abból mi (fűtővíz, áram) minden, miként terem.
A kogenerációs erőműre (ilyen a dorogi is) vonatkozóan ebből az a lényeg, hogy a hőigények (pl. fűtés) megjelenésével párhuzamosan jelenik meg a villamos energia termelés. A fűtési időszakban megjelenő hőigény, így együtt jár a villamos energia termelés emelkedésével..
– Ezek szerint, a százéves áramtermelő erőműben nyáron nincs áramtermelés? – kérdeztem (abban bízva, hogy a név azért csak kötelez valamire). Vollár Attila azt válaszolta, a szomszédos Richter Gedeon Gyógyszergyár hőigénye lehetővé tesz minimális mértékű villamos energia termelését, ez körülbelül 20%-a a télinek.
A „hulladékhő” vita
Az erőmű igazgatója kifejtette, a teljes iparág – és ebbe értsük bele személy szerint őt is – tiltakozik egy mostanában a sajtóban elterjedőben lévő jelenség, a távhő hulladékhőként való megnevezése miatt. Hulladék ugyanis az az anyag, ami tovább másra nem hasznosítható, a távhő pedig nem ilyen. Aki energetikával foglalkozik, annak az a felelőssége, mondta, hogy az energia minden kis egységét a legnagyobb hatásfokkal hasznosítsa, ilyen értelemben tehát nem lehet hulladékhőnek tekinteni a lakások fűtéseként hasznosuló távhőt.
Hangsúlyozta, a kogenerációs hőtermelés lényege, hogy jó hatásfokkal, primer energia (leginkább földgáz) megtakarítással járó, és így környezet kímélő energia termelési móddal állítunk elő villamos energiát, majd a gázturbinákban elégő tüzelőanyag füstgáz-hőjével gőzt vagy más hőhordozót . (A hőhordozók megfelelő minőségű előállítását gőzturbinák beiktatásával tehetjük jobb hatásfokúvá).
Erre nekem is ki kellett fejtenem valamit. Elmondtam az igazgatónak, szerintem meg pont a hulladékhő az a varázsszó, aminek segítségével meg lehet találni azt az „árrést”, ami lehetőséget ad arra, hogy az áramtermelés hasznából visszaadjunk (az erőművek „közreműködésével”) valamennyit a fogyasztóknak. A távhő ugyanis napjainkra olyan drága lett, hogy muszáj megtalálni azt a rendszerben lévő tartalékot, aminek segítségével olcsóbbá tehetjük a távfűtést. A hulladékhő kifejezés pedig telibe találja ezt a helyet, amennyiben az áramtermelés „melléktermékeként” is leírhatjuk a távfűtési hőt. Nem mellékesen pedig, a hulladékhő kifejezéssel, pont a távhőszolgáltatók honlapjain lehet találkozni, így az nem saját szerzemény.
Vollár Attila ehhez azt tette hozzá, a távhőszolgáltatót az erőmű ellenérdekű felének is tekinthetjük, s mivel a távhőszolgáltató is profitorientált cég, nyilván ezért találják célszerűnek használni ők is a „hulladékhő” kifejezést.
A lényeg az lenne, folytattam, ha az áramtermelés hulladékhőjét adják el a távhősöknek, akkor ezzel a kifejezéssel behozzuk az áramtermelés, áramhaszon kérdését a megvizsgálandó tételek közé. E nélkül pedig, ez még véletlenül kimaradna, és az erőművek továbbra is srófolnák fel kedvükre az általunk hulladékhőnek, általuk gigazsulnak nevezett energiamennyiség egységárát.
Nem drágább, csak nem eléggé olcsó a nagyfogyasztói gázár
Na, ekkor megint elkezdtünk rajzolgatni. Úgy látszik, úgy látszott, az újságíró már megint nem úgy ért valamit, ahogy azt kellene.
– Hogy az erőmű minél eredményesebben, jobban gazdálkodhasson, és hogy a lakosok is minél jobb áron juthassanak a távhőszolgáltatáshoz, ahhoz a legtöbb köze a tüzelőanyag, a földgáz árának van – magyarázta az igazgató. – Minél olcsóbban /drágábban kapja a gázt az erőmű, annál olcsóbb/drágább lesz a végén a távhő ára.
Az erőmű földgázfelhasználás szempontjából nagyfogyasztónak minősül (500 m3/ óra feletti „fogyasztásával”), ami azt jelenti, hogy mint ipari fogyasztó, drágábban kapja a gázt, például a kisfogyasztókhoz (egyedi gázfűtéses lakás, ház) képest. Ezzel függ össze a távhőszolgáltatás legnagyobb problémája,hogy a jelenlegi gazdasági környezet nem kedvez a távhő-termelőknek és távhő-felhasználóknak…
– Na most – szóltam közbe –, ez egy annyira elterjedt „leegyszerűsítő távhőszolgáltatós érv” (miszerint a kisfogyasztónál sokkal drágábban kapja a nagyfogyasztó a gázt), hogy nyakra-főre olvashatni cikkekben az interneten is. Jól hangzik, könnyen érthetővé teszi, miért drága a távhő, csak egy a baj vele, hogy így, ebben a formában, nem igaz.
Bár nagy a kísértés, jegyeztem meg, ne áldozzuk föl az igazságot a könnyen kommunikálhatóság oltárán. Ahogy nekem igaznak tűnik e a sztori, az a következő: a nagyfogyasztó ugyanannyiért, sőt, valamelyest olcsóbban is kapja a gázt, mint a kisfogyasztó, de ez a „csak valamelyest olcsóbban” egyúttal azt is jelenti – és ez sújtja a távhőt –, hogy a nagykereskedelmi árelőny nem érvényesül a hazai gáztarifában.
Azaz: bár a sok kisfogyasztóhoz jóval nagyobb költséget jelent eljuttatni a gázt, mint a nagyfogyasztóhoz, ez a költségkülönbség nem jelenik meg a közüzemi, államilag megállapított hatósági gázárban. Ami azt jelenti, nem „sokkal drágább a nagyfogyasztói gázár, mint a kisfogyasztói”, figyelembe véve a költségeket, mondjuk kétszer annyi, hanem „csak” arról van szó, hogy nem annyival olcsóbb a hatósági nagyfogyasztói gázár (mondjuk fele, kétharmada, mint a kisfogyasztói, ahogy ez más országokban szokás), mint amilyennek lennie kellene.
Így aztán ki sem alakulhat a verseny a „járulékos költségekkel” (erőmű, távhőszolgáltató működési költségei, profitja) terhelt távfűtés, és a hőt helyben előállító, a primer energiát (gáz), „járulékos költségek” nélkül felhasználó gázfűtés között.
Az ok egyszerű, a kisfogyasztói árban egyelőre nem érvényesülnek a gázrendszer, gázkereskedelem fenntartási költségei, a széndioxid-kibocsátás és levegő szennyezés költségei mondjuk úgy, (kis)fogyasztó-arányosan.
Ezzel a megfogalmazással aztán az erőmű igazgatója is egyetértett.
Változások jövő nyártól
Vollár Attila mutatott egy kimutatást is, amely a megajoule-ban számított gázdíj árváltozását mutatta be 2006. 08. 01. és 2008. 10. 01. között. Ebben tetten érhetni, az említett időszakban mennyivel változott a gáz ára Ft/MJ-ban a kisfogyasztóknak (háztartási), illetve a nagyfogyasztóknak (pl. erőmű). Fontos, erre az időszakra esik az alanyi jogon járó gázártámogatás eltörlése is. A kimutatás szerint, míg a kisfogyasztóknak egy MJ-nyi gázdíj 1,5-ről 3,1 Ft-ra változott a kérdéses időszakban (106 %-os emelkedés), addig a nagyfogyasztóvá vált erőműnek a 2006. 08. 01-én érvényes 0,89 Ft helyett 2008. 10. 1-én 2,6 Ft-ot kellett fizetni egy MJ-nyi gázért (191 %-os emelkedés).
Az erőmű igazgatója hozzátette, az egyedi gázfűtés és a távfűtés ára közötti olló kinyílásában jelentős szerepe van annak, hogy a politika – a gázárak szerkezetének megváltoztatásával, pl. a távhőt előállító erőművek minden kedvezményének elvételével – az egyik társadalmi csoportot (egyedi gázfűtésesek), igenis, jobban kedvezményezi, mint a másikat. – Másként fogalmazva, mondta, a jelenlegi gazdasági környezet nem teremt egyenlő feltételeket.
Hozzátette azonban azt is, hogy az olló szárai véleménye szerint összébb záródnak majd, amikor 2009. július 1-én megszűnik a kisfogyasztók kedvezményezésének legfőbb eszközeként használt, ún. közüzemi – azaz hatósági, minisztérium által megállapított – gázár. Ekkor ugyanis, miként a távhőt előállító erőművek mára mind, a lakosság bizonyos csoportjai, (elsőként a tásrasházban élő, egy mérővel felszerelt és közös hőtermelővel rendelkező közösségek) szabadpiaci beszerzésre lesznek kötelezve.
{Megjegyezte ugyanakkor azt is, egyébként ma is megvan a jogszabályi lehetőség akár egyéni fogyasztói szinten is a szabad piachoz csatlakozni (EMFESZ).} Hogy ennek a 2009 július 1-én hatályba lépő változásnak, milyen hatása lesz a gázárakra lakossági szempontból, azt még ma pontosan nem tudni, de elvileg emelkedni fognak az árak.
Árképzés, árképlet
A földgázárba beépített állami támogatás megszűnésével az erőmű immár nem az ún. közüzemből (állami hatósági áron), hanem a szabadpiacról veszi a földgázt, mondta az igazgató. – Így nagyfogyasztóként lehetőségük adódik engedményeket elérni, amelyet a hő árában továbbítani tudunk a fogyasztó felé.
Nem változtat ez azonban sajnos azon, mondta Vollár Attila, hogy 2008-ban mintegy 31 %-al növekedett a gáz beszerzési ára, ezért a távhőszolgáltató is drasztikusan volt kénytelen emelni az árait, az év egészét tekintve.
{Vicces, de igaz: a gáznak nincs önálló ára. A gáz árát „képzik”: egy bizonyos fajta fűtőolaj, és egy bizonyos gázolaj-fajta árából (fifti-fifti). Amellett, hogy képzik, USA dollárban kell kifizetni, amit viszont forintosítani kell, így, ha gyenge a forint – mint pl. most –, már csak ettől is tud drágulni a gázár. Egyszóval, az olajár és a dollárár határozz meg, mennyit kóstál majd – kilenc hónapos időszakonként felülvizsgálva – a földgáz köbmétere.}
Azonban, nemcsak az olaj árát, a távhő fogyasztóknál jelentkező gigazsul (GJ) árát is képzik. Mégpedig egy árképlet alapján, amiben 16 évvel ezelőtt – amikor az erőmű új gázturbinás egységet épített be – egyeztek meg a dorogi önkormányzattal. Vollár Attila megjegyezte, ekkor csökkentették is a hőárakat
Jómagam meg azt jegyeztem meg, az egy dolog, hogy miben állapodtak meg 16 évvel ezelőtt az önkormányzattal, mert közben azért történt egy s más…
Vollár Attila erre azt válaszolta, azért a szerződésben rögzített árképlet elég fontos dolog, már csak azért is, mert e szerint képzik a lakossági távhő árakat. – Amikor beállítunk egy új technológiát, kiszámításra kerül az annak az energiánk az előállítási költsége, amit értékesítünk– magyarázta. – Ebből képeztük azt a képletet, aminek a végeredményeként a fogyasztói ár mindig akkor változik, ha a képlet valamelyik értéke változik. Ez egyébként kizárólag a tüzelőanyag árának változását jelenti. A képletet egyeztettük az önkormányzattal, lefixáltuk, hogy e szerint számolunk a jövőben.
Jómagam erre megjegyeztem, úgy értettem, hogy az árképlet egy dolog, miszerint nincs elvi akadálya időről-időre való felülvizsgálatának. Nyilván adódhatnak olyan körülmények, amelyek ezt indokolhatják. Ezek közül egy, például az, hogy nekem úgy tűnik, mindig akkor szokott emelési kérelmet beterjeszteni az erőmű, amikor a közüzemi hatósági áremelést is bejelentik, holott az erőmű nem is a közüzemből szerzi már be a gázt, hanem a szabad piacról.
Vollár Attila erre azt felelte, „az együttes áremelésnek” az oka, a gáz árának 9 havonta való „csúszó értékelése”, melyet a közüzem és a szabad piac egyaránt használ.
Nyilván, nagy kérdés, integrálták-e ezt a változást például az árképletbe, jegyeztem meg. Ha nem, az gond, ha igen, akkor pl. a közelmúltban is változtatniuk kellett a képleten… Az igazgató erre azt felelte, valóban így történt, 2007. nyarán újrakötötték a koncessziós szerződést, ebben már a szabadpiaci gázár szerepel.
Nem számít az árambevétel-kiesés
Szóba került, míg a gáz ára, csak 2008-ban majd egyharmadával emelkedett, addig a villamos áram termelői ára nem ugyanilyen mértékben emelkedett. Megjegyeztem, nyilván az ebből fakadó bevételkiesés (termelés költségek, gáz ára nőtt, áram átvételi ára kevésbé) megint csak arra ösztönzi az erőművet, hogy ezt is a távhő árában „hozza be”.
Vollár Attila erre azt felelte, bizonyítani tudja, hogy csak annyival emelkedett a távhő ára, amennyivel a gázé.
Elmondta, a módosított árszámítási képlet egyértelműen meghatározza, a tüzelőanyag árváltozása kizárólag a hőárra van hatással (emelkedés-csökkenés), a termelt villamos energia átvételi ár jogszabályokhoz kötött. A képlet alkalmazását az erőmű tulajdonosa javasolta, pontosan azért, hogy a felhasználói árak valóban kizárólag a termelés költségeit tartalmazzák, más egyéb „beavatkozás” kizárható legyen! – Itt megemlíteném – tette hozzá az igazgató –, hogy az a szóbeszéd sem igaz, hogy a nem fizető távhő-felhasználók hátralékát a többi, rendesen fizető fogyasztó között felosztják.
Dorogon a távhő – nem – drága?
Jeleztem, hogy azoknál az önkormányzati tulajdonban lévő távhőszolgáltatóknál olcsóbb a távfűtés mintegy 30 százalékkal, amelyeknél egyúttal az erőmű is önkormányzati tulajdonban van. Azért, mert ezeknél az áramhaszon egy részét is visszaadják a lakosságnak, ezt az üzleti mérlegükben is tetten lehet érni, ellentétbe az erőmű távhőszolgáltató cégének (Promtávhő Kft.) üzleti mérlegével.
Az erőmű igazgatója erre azt mondta, elképzelhető, hogy más szolgáltatók azért tudják jelentősen olcsóbban adni bizonyos helyeken a hőt, mint Dorogon, Esztergomban, mert ott más tüzelőanyagot is használnak, mint gázt, vagy más a technológia.
A válaszom erre az volt, nem erről van szó, ugyanolyan, gáz alapú tüzelést valósítanak meg ezekben az önkormányzati cégeknél is, csak ezeknél az áramhasznot nagyrészt visszaadják a lakosságnak, ennyi a különbség.
Vollár Attila erre azt felelte, bármi miatt is van ez, Dorog, Esztergom nem számít drága helynek távhő szempontból országos viszonylatban. Erre meg kénytelen voltam azt mondani, hogy ismerjük az erőműnek ezt az évek óta hangoztatott érvét, de a legutóbbi – 16 %-os – hőáremeléssel Dorog, Esztergom belépett a legdrágább távhődíjú települések közé.
(Az erőmű igazgatója kifejezte, ez szerinte nem így van, amire magam csak azt tudtam javasolni, ezt majd egy külön cikkben vizsgáljuk meg.)
A dorogi áremelés története
Vázoltam Vollár Attilának a 27 %-os dorogi hődíj-emelés általam ismert történetét. Ezek szerint, eredetileg az erőmű 27 %-os emelést terjesztett be az önkormányzatnak, amit az nem akart elfogadni, ezért felküldött a gazdasági minisztériumba. Ott átvizsgálták az emelési javaslatot, de végül a 27 %-os emelésből csak 15,8 %-ot találtak megalapozottnak. Ha a 27 % „átment volna”, ma ebben a térségben lenne a legdrágább a hődíj az országban. Megemlítettem továbbá azt is, ha egy ilyen „11 %-os vágást” le tud nyelni” az erőmű, akkor valami nagyon nem stimmel, vagy az árképlet körül, vagy valahol máshol.
Az erőmű igazgatója erre azt válaszolta, szerinte „maradjunk szigorúan a tényeknél” (azt is kilátásba helyezte, ellenkező esetben jogi úton lépnek fel). Elmondta, a világgazdasági válság jelentős forintgyengülést hozott, az USD árfolyama 160 Ft-ról 220 Ft-ra emelkedett, ezzel párhuzamosan, a kilenc hónapos csúszó értékelés még az olajárak jelentős emelkedésének zónájában volt. – A piacon, és hangsúlyozom – mondta –, hogy a piacon, és nem csak a Dorogi Erőműnek, emelkedtek a tüzelőanyag árai jelentősen, mintegy 27 %-kal.
Eztán ismertette álláspontját, miszerint, ez a 27 %-os gázár-növekmény, a szerződésben szereplő ár-meghatározási képlet miatt (mely értelmében kizárólag a tüzelőanyag árváltozása adható tovább) teljes egészében a fogyasztóknál is megjelent volna. Azonban, az erőmű tulajdonosa, átlátva, hogy egy ekkora mértékű hőár-emelés a fogyasztókra elviselhetetlen terheket róna, áremelési kérelmében csak, 15,8 %-ot szerepeltetett (a fennmaradó 11 %-ot, ún. kedvezményként tüntette fel). Így az októberi áremelés mértékével, éves szinten ugyanannyit emelkedett a távhő ára, mint amennyivel az egyedi gázfűtéses fogyasztók tüzelőanyag-költsége.
Segítené a leválást a város…
Eztán áttértünk arra, hogy a polgármester úr bejelentette a DKE gyűlésén, november 19-én, a város segítséget kíván nyújtani a dorogi polgároknak a távfűtésről való leválásban. A tervek szerint úgy, hogy 50 %-os támogatást nyújt a távfűtéses társasházaknak a leválás költségeinek finanszírozásához. (A hároméves ütemtervben elképzelt leválás-hullám támogatása, kalkulációm szerint – és annak tükrében, hogy Tittmann János azt mondta 1,2 M Ft-ot számoltak az átalakításra lakásonként – a városnak évi 200 milliójába kerülne.)
Nyilván nagy kérdés, hogy ez most komoly dolog, vagy csak rá akarnak ijeszteni az erőműre.
Azt tudjuk, a város épp azért, hogy áttételesen segítse a távfűtéses lakásban élőket, intézményeit távfűtésre kötötte, nem gázfűtésre. A polgármester a DKE-gyűlésen elmondta, ettől kifejezette azt várták volna, hogy Dorogon a távfűtési költségek relatíve alacsony szinten maradjanak. Azonban, szerintük ez nem így történt. Viszont, az intézményeket egyelőre külön nem akarják „kiszedni a rendszerből”, mert attól tartanak, akkor még jobban elszaladnak a lakossági árak. Vagyis, az intézmények „kivételével” párhuzamosan, e lehetőséget fel akarják kínálni a távfűtéses lakásokban élőknek is. A polgármester nem titkolta, hogy számít arra, erre a felvetésre, tervre az erőmű is várhatóan lép valamit.
Válasz a „kiszállásra”
Arra voltam kíváncsi, vajon van-e már valamilyen válasza erre a kihívásra az erőműnek? Mint kiderült, van. A lényeg az, hogy megajánlják a városnak, közösen hozzanak létre egy alapot, aminek célja a szabályozhatóság finanszírozása lenne. A pénzből termosztatikus szelepeket szerelhetnének föl a radiátoraikra a távfűtéses lakásban élők…
Itt most, jó pár dolgot, Vollár Attila – méltányolt – kérésére kihúztunk a cikkből, mert indoklása szerint nem lenne szerencsés a tárgyalások közepette előzetes kijelentéseket nyilvánosságra hozni.
Annyit azért elmondok a saját szakállamra, miután az erőmű igazgatója nekem elmondta válasz-terveiket, kifejezetten, és többször felhívtam a figyelmét arra, írásban (e-mail) és szóban egyaránt: az, amit nekem elmondott, és ami eredetileg ebben a cikkben, mint az erőmű ajánlata szerepelt volna, nekem édeskevésnek tűnik.
Úgyhogy, most az a szövegrész következik, amit a kihúzott dolgok helyett kért leközölni az erőmű vezetője.
Mint írta, az erőmű tulajdonosa érdekelt a fogyasztók megtartásában, ezért megkezdte egy program kidolgozását. Tervei szerint, segítséget kíván nyújtani a hőfogyasztás szabályozását és mérhetővé tételét célzó ÖKO-programban való részvételhez, mind anyagi, mind szakmai segítség formájában.
Vollár Attila úgy fogalmazott, a felhasználók jelenlegi legnagyobb problémája, hogy a rendszer szabályzása nem megoldott a végfelhasználóknál. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lakások hőfok-szabályozását a legtöbb lakásban csak szellőztetéssel lehet elérni. Megoldást a hővel való takarékoskodásra a termosztatikus radiátorszelepek és a költségosztók felszerelése nyújthat.
Az erőmű igazgatója szerint, az önkormányzat és a tulajdonos részvállalásával, s az állami támogatás igénybevételével elérhető közelségbe kerülhet az átalakítások megvalósulása. Ha az önkormányzat nem vállalja a pályázatok összefogását (jeleztem korábban Vollár Attilának, az nem fog menni, ha az önkormányzatra akarják teljes egészében tolni a korszerűsítéssel kapcsolatos adminisztrációt – N. T.), akkor a szolgáltató fog segíteni a pályázatok megvalósításában, fogalmazott Vollár Attila. Ezekről a terveinkről hírlevélban kívánjuk majd fogyasztóinkat tájékoztatni, írta.
Az erőmű vezetője még azt is hozzátette, a távhőről leválás ösztönzése óriási hiba lenne, mivel emiatt nőhetnek a levegőt terhelő károsanyag-kibocsátások.
Megjegyeztem azt is, van ám itt a korszerűsítéssel kapcsolatban egy ún. „elvi kérdés” is: hőt az erőmű ad el a lakosságnak, nem más. Minden szolgáltató (víz, gáz, villany) maga építette ki a lakásokban azt az infrastruktúrát, ami lehetővé teszi a fogyasztás mérését. Nyilván ez alól a távfűtés sem lehet kivétel, még ha ez napjainkban épp nem is törvényben előírt kötelezettsége.
Magyarul, a mérhetőség infrastrukturális kialakítása, álláspontom szerint bizony egy az egyben a szolgáltató feladata lenne álláspontom szerint, és nem tisztességes ezt rálőcsölni a fogyasztókra (esetlegesen abban bízva, majd az elveszik a részletekben, és csak nagyon keveseknél lesz megvalósítva a dolog). Akkor se, ha ezt jelenleg a törvény nem teszi kötelezővé a szolgáltatónak.
Túlfűtés-probléma
Ha már a korszerűsítés került szóba, szóba hoztam egy számomra érdekes problémát, ami felvet bizalmi kérdéseket is (főként azokban, akik épp most is izzadniuk kell túlfűtött lakásaikban). Az erőmű honlapján elérhetők azok az adatok, amelyek azt részletezik, mekkora az egyes lakótelepekhez, távfűtött társasházakhoz (Schmidt, Zsigmondy, Baross, Széchenyi; Ella-köz, Hősök tere) tartozó dorogi lakások átlagos hőfogyasztása.
A legjobb hőtechnikai jellemzővel bíró távfűtéses lakások közé tartoznak a Hősök terei lakások. Ezeknek a lakásoknak már akkor elvégezték a hőszigetelését, amikor építették őket. A falak belsejében és külsején is van hungarocell hőszigetelés. Ennek ellenére, a hat épületcsoport közül, csak a Baross lakótelep lakásai fogyasztanak több hőt a Hősök terei lakásoknál, azaz a rosszabb hőszigetelésű lakások is kevesebb hőt esznek, mint ezek.
Megkértem Vollár Attilát, adna magyarázatot a jelenségre. A válasz az volt, ennek az az oka, hogy „nem tudunk szabályozni”. Bemegy a lakásokba ugyanaz a hőmennyiség, mint pl. a Schmidt lakótelepen, csak ott ez mondjuk „okoz” 21 fokot, míg a Hősök terén, a jobb hőtechnikai jellemzők miatt, ez 26-27 fokot eredményez.
Nyilván, itt az a kérdés maradt nyitva, ha tudja az erőmű, hogy a Hősök terei lakásoknak jó a szigetelése, akkor, miért nem annyi hőt ad le e lakások felé, amennyi szükséges. Mert erre van lehetőség, ha tudják azt szabályozni, hogy a radiátorok a külső hőmérséklethez képest fűtsenek jobban, vagy kevésbé (és tudják, ezt tapasztaljuk a változó radiátor-hőmérséklet érzékelésével), akkor, mi akadálya lenne annak, hogy csak annyi hőt küldjenek rá a lakásokra, hogy azokban kellemes idő legyen.
Ezek azok a megválaszolatlan kérdések (pl. a túlfűtés problémája: 1 plusz fok a lakásban, 5-8 % plusz hőfogyasztást jelent), amelyek miatt aztán az emberek nem bíznak a távhőszolgáltatásban, illetve, amióta hőmennyiség-alapon megy a számlázás, esetleg némelyek közülük, meg vannak győződve arról, hogy – túlfűtés formájában – átverik őket…
A cikknek itt volt eredetileg vége.
Az előbbi problémára az igazgató szerint az nyújtana megoldást, ha lennének termosztatikus szelepek a radiátorokon, ezek elzárásával ugyanis csökkenteni lehet a hőfelhasználást.
Erre viszont kénytelen voltam azt válaszolni, ha akarna, az erőmű már most is kevesebb hőt adhatna ezek felé a lakások felé, hogy ne legyen olyan meleg bennük.
Vollár Attila azt válaszolta erre, annyi hőt kell leadniuk a lakások felé, hogy azokban az otthonokban is elég meleg legyen, amelyek mondjuk a hőlánc, fűtési kör végén vannak, mondjuk saroklakások, mondjuk alattuk üzlet van.
Erre csak azt tudtam mondani, heuréka!, mert a mi lakásunk pontosan ezekkel a jellemzőkkel rendelkezik. Saroklakás, a hőlánc végén van, alattunk pedig az ÁNTSZ található. Mégis, csak azért nem izzadjuk magunkat halálra, mert a lakás 7 radiátorából egyet már az előző lakók levágtak, kettő teljesen le van zárva, egy felesen megy – mert jobban nem lehet elzárni –, három pedig épp, hogy meg van nyitva, és így van nálunk 25 fok (egyébként lenne 28-29).
Akkor ezt be kell jelenteni, mondta az erőmű vezetője, erre van a call-centerük. Minden további nélkül tudnak állítani azon az ultrahangos berendezésen, ami ezt (mennyi hőt adnak az épület felé) szabályozni tudja. Hangsúlyozta azonban, erre csak akkor kerülhet sor (hőleadás visszafogása), ha megbizonyosodnak arról, hogy ez más lakásokban tényleg nem eredményezhet alulfűtöttséget.
Most itt a vége, majd folytatjuk…
Nádor Tamás
(E-mail! – Távfűtéssel kapcsolatos kérdésekben küldhetnek e-mailt a szerzőnek a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. emilcímre.)...
